Oláh András: [talán]

talán bennem felejtetted a hiányt
mint örök tartozást

karbantartásra szorulva várakozunk
de egyre nehezebb
megszokni a ránk sötétülő időt

a csönd marad vesztőhelyünk:

hagyjuk szó nélkül elmenni
a lejárt szavatosságú álmokat

Oláh András (1959-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled

Nagy László: Csönd

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve