Adam Zagajewski: A veled hallgatott zene

A veled hallgatott zene több volt a zenénél... (Conrad Aiken)

A veled hallgatott zene
mindvégig velünk marad.

Komoly Brahms és elégikus Schubert,
bizonyos dalok, Chopin negyedik balladája,

pár vonósnégyes, ami szívettépő
hangzású (Beethoven, adagio)

és Sosztakovics szomorúsága, ő nem,
nem akart meghalni.

Bach passiók nagy kórusai
mintha csak valaki hívna

és örömet követelne tőlünk,
tiszta és érdek nélküli örömet,

aminek teljesen
természetes része a hit.

Lutoslawski egyes részletei,
könnyedek, mint gondolataink.

Egy fekete énekesnő blues-hangja,
ami fénylő acélként hatol belénk

még ha valahol az utcán ért is el,
egy porlepte, ronda városban.

Mahler véget nem érő indulói,
a trombitahang az Ötödik elején,

és a Kilencedik első része,
(amit te néha „malheur”-nek hívsz).

Mozart kétségbe esett tónusa a Requiem-ben,
nyugalmas zongoraversenyei,

amiket nálam jobban dúdoltál
dehát ezt mindketten jól tudjuk.

A veled hallgatott zene
mivelünk hallgat majd el.

Gömöri György fordítása

Adam Zagajewski (1945-2021)