Oláh András: szőkeségeink

hosszú szőke haja volt a lánynak
akivel a kukoricagóréban
fogadtunk örök szerelmet
ahová – fittyet hányva a játék
logikájára – együtt rejtőztünk el
egy ipi-apacsos délután
kinevettek a haverok – nem sejthették
hogy közben mi egy másik játékot
játszunk: komolyabbat izgalmasabbat –
titkunkat szigorúan őrizve
bandáztunk tovább a többiekkel
de zsíros kenyerét velem felezte el
cserébe nekiadtam az árokparton
gyűjtött papsajtot s ha úgy kívánta
cseresznyét is loptam
az utcára kihajló ágakról
azt a nyarat együtt bujkáltuk végig
hogy aztán a hétköznapok
sodrában elveszítsem gyorsan
és a keresés szerepét magamra osztva
hunyóként vezekeljek évekig

Oláh András (1959-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél