Eszteró István: Befúj a szél bordák lécein
A ház, levél, a fák, a gondolat
se enyém, csak örököltem, s adom
tovább egy elkövetkező napon,
mely hűs falat, cserepet bontogat,
hogy befúj a szél bordák lécein
ó szívpitvarra sodorva kavart
rozsdabarna érzelmekből avart,
s kacarászik szétporló élcein,
örökölte ő is az adomát,
ahogy szobámat, kertemet adom át,
átíratok fűt, fát, zümmögő létet,
bőrében nem férő percet, szökőévet,
világbolond hegedűt, zongorát,
azt is, amit álmában komponált.
se enyém, csak örököltem, s adom
tovább egy elkövetkező napon,
mely hűs falat, cserepet bontogat,
hogy befúj a szél bordák lécein
ó szívpitvarra sodorva kavart
rozsdabarna érzelmekből avart,
s kacarászik szétporló élcein,
örökölte ő is az adomát,
ahogy szobámat, kertemet adom át,
átíratok fűt, fát, zümmögő létet,
bőrében nem férő percet, szökőévet,
világbolond hegedűt, zongorát,
azt is, amit álmában komponált.
Eszteró István (1941-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése