Taizs Gergő: Holttér

Azt mondtad, a holttérben történnek
az igazán lényeges dolgok,
a feltételezés vakfoltja mögött,
hogy valóban ott rejtőznek
a takarásban, a látószögön kívül,
tapintható távolságban, az észlelésből
nyíló fekete lyukak peremén,
kiszámíthatatlanul. A megismerésre
váró tér intim jellegéről beszéltél,
a sejtés izgalmáról, hogyan sajátítod ki
a folyton megújuló ismeretlent,
mint bokrok tövisén fennakadt
pillanatot, hogy feltöltsed a bármi
könnyűségével. Amikor az sem
zavar, hogy a következmények ugyanúgy
beláthatatlanok, mint a görbületek.
Meséltél a jelenlét és hiány
esetlegességéről, hogy mindez tőlünk függ,
és a szomszédos felületek viszonyától.
Búcsúzóul kérted, hazafelé menet
csukott szemmel tegyek pár lépést
a zsúfolt sétálóutcán. Olykor
egy botlás is elég a felismeréshez.

Taizs Gergő (1984-)