Weöres Sándor: Egysoros versek

I
Áldott az első meztelenség.
II
Szemednek szegezett lándzsák: csillagok.
III
A dal madárrá avat.
IV
Isten rajtad: végtelen könny: Isten benned:végtelen mosoly.
V
Szárnysötét.
VI
Tojáséj.
VII
A mindenség a szemedben fészkel.
VIII
Tetteid medre életed.
IX
Húsvetés csontaratás.
X
Liliomszörny.
XI
Csak kerete vagy magadnak.
XII
Szőnyegevő sötétség.
XIII
Őrült minden fűszál.
XIV
A világ Isten szakálla.
XV
A szépséget férgek viselik, a jóságot férgek ismerik, az igazságot férgek etetik.
XVI
Vajudik a sírásó felesége.
XVII
Remetebál.
XVIII
Jasoni szántás az ürességben.
XIX
Hiány teste árnyék.
XX
A múlt a jelen alakja: a jövő a jelen illata.
XXI
Sugárpehely.
XXII
Koldus: akinek van valamije.
XXIII
Az eleven mind víztől részeg.
XXIV
A termékenység meddő.
XXV
Lábunkat vinni.
XXVI
Koporsót faragsz magadból.
XXVII
A dolgok árnyéka halhatatlan.
XXVIII
Istent látjuk, mint saját szemünket.
XXIX
Fény a lámpában, lámpa a fényben.
XXX
Tigrissel alszunk.
XXXI
Királyország.
XXXII
A bolond a saját fejével, a bölcs a te fejeddel ítél rólad.
XXXIII
Igazán jóllakni az ebéd emlékével lehet.

Weöres Sándor (1913-1989)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél