Babiczky Tibor: Csigahéj
Ó élet, ki hátamon hordtam a házam,
adj józanabb tavaszt. Harsog az utca,
morajlik a friss teavíz. Hallik a gázbojler
kék susogása. Reccsen az ágy,
pár csésze csörömpöl. Kés foga mar
a pufók kenyérbe. A kávéfőző hörögve sír.
Félek. A szívem körül sunyi csönd
gomolyog. Nekem, mióta élek, csak
járnom is kaland. Ág, tüske tép meg,
tönk gáncsol asztmást, bénát és pufókot.
Mi maradt? Minden nap meghalunk,
s a feledésnek nem a csont a táp,
de a vér s az élet. Leírhatom a tavaszi
fákat, egy tó tükrét, egy régi szobát.
Leírhatom, hogy félek a haláltól.
Leírhatom: szeretlek. Csak szél kergette
por vagyunk egy börtönudvaron.
Milliónyi szem néz fentről ránk,
s mi vissza. De miféle szél ez?
És vajon mit jelenthet?
adj józanabb tavaszt. Harsog az utca,
morajlik a friss teavíz. Hallik a gázbojler
kék susogása. Reccsen az ágy,
pár csésze csörömpöl. Kés foga mar
a pufók kenyérbe. A kávéfőző hörögve sír.
Félek. A szívem körül sunyi csönd
gomolyog. Nekem, mióta élek, csak
járnom is kaland. Ág, tüske tép meg,
tönk gáncsol asztmást, bénát és pufókot.
Mi maradt? Minden nap meghalunk,
s a feledésnek nem a csont a táp,
de a vér s az élet. Leírhatom a tavaszi
fákat, egy tó tükrét, egy régi szobát.
Leírhatom, hogy félek a haláltól.
Leírhatom: szeretlek. Csak szél kergette
por vagyunk egy börtönudvaron.
Milliónyi szem néz fentről ránk,
s mi vissza. De miféle szél ez?
És vajon mit jelenthet?
Babiczky Tibor (1980-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése