Oláh András: árulásaink

meghalni árulás
ahogy árulás egymásból kipusztulni is
– új forgatókönyv kell hogy kijátszhassuk
a gyötrelmes éjszakákat a vajúdásokat
de az újratervezésben ügyetlenek
vagyunk s így annyi minden elmarad
már magunkat sem leljük ebben a tétova nyárban
lehúzott redőnyök rabságában sínylődünk
könnyeink mosolyra éheznek
ám szívünkben csönd tanyázik
maradunk kettesben magunkkal
és nem tudjuk mi a szabadulás ára
s hogy mi lesz ha elmúlik a pillanat…
pedig az én filmemben te vagy a legtöbb:
jóllaktam veled gyógyítottál ha karcolódtam

kijavítottál ha nem voltam bátor
– de koromsötét lett hirtelen
és túl közel került a távol

Oláh András (1959-)