Simon Márton: Szeretni

Az a narancsliget, amit az út mellett láttunk,
akkor nyáron, a tengertől hazafelé a kocsiból,
az az elhagyatott, sötétzölden nyújtózkodó, az a
valószínűtlenül csendes, sűrű liget, ahol úgy
világítottak a gyümölcsök a fán, akár egy lusta
galaxis csillagai, úgy ringatóztak az alig érezhető,
délutáni szélben, ragyogtak, mint a nap, a kő-
kerítés túloldalán, a leszakadt tetejű, romos ház
kék falai körül, a kocsibejárón hagyott bádogkád
fölé hajolva, hosszan az út mentén, a derékig érő
gaz között a fák, zölden, sötétzölden, titokzatosan
és el nem felejthetően, messze mindentől, az égető,
árnyéktalan semmi közepén. Mint az a narancsliget,
olyan vagy, ahogy most itt alszol.

Én pedig olyan, ahogy nézlek felkönyökölve az éjjeli
lámpa fényénél, mint az ivóvíz, cukor, étkezési sav
(citromsav), szén-dioxid (min. 3 g/l), savanyúságot
szabályozó anyag (nátrium-citrátok), vitaminok
(L-aszkorbinsav [C], niacin [B3], pantoténsav [B5],
piridoxin [B6], riboflavin [B2], kobalamin [B12],
kolekalciferol [D]), aromák, L-karnitin (50 mg/100 ml),
koffein (38,4 mg/100 ml), magnézium, színezék
(ammóniás karamell), stabilizátorok (pektinek,
gumiarábikum, szentjánoskenyérliszt), antioxidánsok,
növényi olajok, gyümölcs-koncentrátumok
(narancslé-koncentrátum), narancskivonat (0,01%).

Simon Márton (1984-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél