Szente B. Levente: Egy napon

egy napon
levelet írtam neked hogy az első
napsugárral érkezem

hosszú és csöndes éjszaka jött
én kinyújtóztam benned kényelmesen
arra gondoltam már nem is fázom
hajad úgy hullt arcomba akár a fák lombja
és akkor beleolvadtunk valami ismeretlen
tájba
pillangó voltál illatos virág folyondár
sodort minket egy fény-árny folyó
maga a Tejút is lehetett vagy annak egyik
csillag-álma
szikrázó színek ömlöttek körülvettek
repítettek roppant mélységekbe
ejtettek ég alá emeltek testünk fölé
a kezeké ajkaké volt ez a más
ez a rózsaajkú világ
lettünk születő hajnalban csöppnyi
világosság
a hullámzó térben egy átváltozás –

a megfoghatatlan után
a padlón szétdobált ruhák
morzsák a terítetlen asztalon
az ágy a villa kés a képek a falon
ugyanazok –
nevetésed kék volt mint a tiszta ég
akkor határoztuk el
szükségünk van szárnyakra

Szente B. Levente (1972-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél