Bertók László: Egyik rímtől a másikig III.

Jön -megy bennem egy idegen,
kinéz, leül a képemen,

ha magamat elárulom,
ő az, aki kérdőre von,

ő védelmez, ha bántanak,
egyszer lényeg , másszor alak,

ő a versben, ami közös,
nyelvbe, sorsba bebörtönöz,

emberré tesz, járomba fog,
őt látom, ha boldog vagyok,

őt mondja a társadalom,
ha a titkot szólítgatom,

ő, kivel egy sosem leszek,
de jobb híján benne hiszek,

az ő szárnyát próbálgatom ,
ha a kétely a földre nyom.
*
Kint és bent árnyék rácsai,
minden röpülést hallani,

megáll előttem valaki,
mintha a földből állna ki,

neki se jó, ha maga van,
úgy áll, hogy lássam meg magam,

úgy áll, hogy higgyem el neki,
az ember célja: küzdeni,

a rés a rácson: alkalom,
kijuthatok, ha akarom,

úgy áll, néha azt képzelem,
hogy az árnyékot én vetem,

játszik velem az őrület,
mivé legyek, hogy ő legyek,

mikor ő is csak én vagyok,
közben meg ott a sok titok.
*
Minden titok félig titok,
s ketté hasad, ha rányitok.

egyik felén kisüt a nap,
másik felén nehéz lakat,

másik felét, ha döngetem,
mintha szívem dobogna benn,

szívemben meg, ha bent vagyok,
visszhangzik az újabb titok,

s mikor a vers ritmusba fog,
két szó között mindent tudok,

de minden szó a fele csak
annak,ami bennem marad.

s ami vagyok, az is fele
a lényegnek, vagy fele se,

s mi a lényeg, minek fele,
ha se vége, se eleje ?

Bertók László (1935-2020)