Fecske Csaba: Hajótörés

a sors tévedett volna kedvesem vagy inkább mi
döntöttünk rosszul kellő logisztikai ismeretek híján
ifjonti hebehurgyasággal hogy már félúton
zátonyra futott hajónk holott sírig tartó utazást
reméltünk mi jön most ezután ami már volt
vagy új arcát mutatja az élet se előre se hátra
fölöttünk a gyászos ég körülöttünk a háborgó
tenger melynek vize sós mint a könny vajon melyik
sósabb a tengeré vagy a miénk a tengernek mindegy
mi meg már feladtuk mint megkésett levelet a reményt
a kudarc közös de a fájdalom nem
az külön a tiéd külön az enyém
úgy kell nekünk

Fecske Csaba (1948-)


.

.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél