Fekete Richárd: Láthatás
Amikor tegnap felemeltem
a néma harmadikat,
és szőke haja
úgy záródott
a világra, mint
hirtelen szemhéj
a napsugártól
szűkülő pupillára,
és a puha tenyerek
szorítása kifacsarta
belőlem az időt,
és az ölelésbe szorult
pillanatot a legtisztább
nyugalom követte,
és éreztem, amit
érzett, de nem
érezhettem helyette,
és az összebújás
takaróján
átszűrődtek a fények,
és engedtek a verejtékes
ujjak, és egy súlyos
másodpercig
megkönnyebbült,
aztán elnémult az élet.
a néma harmadikat,
és szőke haja
úgy záródott
a világra, mint
hirtelen szemhéj
a napsugártól
szűkülő pupillára,
és a puha tenyerek
szorítása kifacsarta
belőlem az időt,
és az ölelésbe szorult
pillanatot a legtisztább
nyugalom követte,
és éreztem, amit
érzett, de nem
érezhettem helyette,
és az összebújás
takaróján
átszűrődtek a fények,
és engedtek a verejtékes
ujjak, és egy súlyos
másodpercig
megkönnyebbült,
aztán elnémult az élet.
Fekete Richárd (1986-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése