Fodor Veronika: Május
Ma az a rét vagyok ott, látod?
A bodzavirágfejek úgy világítanak rajtam, mint szétszórt vattacukor-pamacsok.
Talán szédülnél egy kicsit, ha egészen közel hajolsz.
Ilyen lenne az ég alatt igézve szembetalálkozni.
Vagy inkább az a patak vagyok.
Fecskék érintenek meg a szárnyukkal, lúdbőrzök, ahogy a felszínem fodrozódik.
Te most a parton állsz, lapos kavicsokkal a zsebedben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése