Garai Gábor: Dolce far niente?
És ha a semmit keserűn teszed?
Csak ülsz egy padon, magányban meredten,
sehová nézel, nem rebben szemed sem.
Lombjavesztett vén fád, a képzelet
görcsös ágazata me-megremeg...
S nem leled örömöd az élvezetben,
hogy - elillanván belőle a szellem -
te kibújhatsz bőrödből? Kezdheted!...
Kelj föl inkább, és hordj vizet a folyóba,
segíts a füstnek elszállni lobogva,
vagy a madárnak -eget szántani.
Vagy vidítsd föl a magára maradtat,
a Teremtést, játssza el ujja rajtad:
hogy támad a semmiből valami.
Csak ülsz egy padon, magányban meredten,
sehová nézel, nem rebben szemed sem.
Lombjavesztett vén fád, a képzelet
görcsös ágazata me-megremeg...
S nem leled örömöd az élvezetben,
hogy - elillanván belőle a szellem -
te kibújhatsz bőrödből? Kezdheted!...
Kelj föl inkább, és hordj vizet a folyóba,
segíts a füstnek elszállni lobogva,
vagy a madárnak -eget szántani.
Vagy vidítsd föl a magára maradtat,
a Teremtést, játssza el ujja rajtad:
hogy támad a semmiből valami.
Garai Gábor (1929-1987)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése