Horváth Benji: Átkelési rítusok (részlet)
víz
hogy nem az lett, amit vágyból magamnak
elképzeltem, amit dacból, félelemből kineveltem
volna. nem építek tornyokat, nem az én
testem és vérem, nem akarom többé megszelídíteni,
magamévá tenni, mutogatni mindenkinek
vagy ketrecbe zárni. az idő mindent megadott,
és sokkal többet. és ami elment, belémszülte
csendjét, áramlását, táncait. így nőttem. minden
átjár rajtam, átjárok mindenen, és felszabadítasz
a sziklából, felszabadítalak a görcsből a testben.
némán és lassan, ahogy egy tengerszem felébreszti
köveit a mélyben. ahogy kimossa e rettentő
templom sarokkövét, szabályozza a földeket,
elküldi sűrű kertjeit, és gyermekeiből felpárolog
a kifeszített egekbe, hogy elmosson mindent,
és újra felszívódjon a halál angyala
a hidraulikus űrkerékben. de most már
szeretettel gondolok rá, mert bennem van,
és nem féltelek téged sem.
Horváth Benji (1988-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése