Istók Anna: recycling

sajnáltam kidobni
egy ideig nem foglalkoztam velük
csak gyűlni kezdtek
a szivacs csöndes rostjai közé bújtak
foltként a poharak aljába száradtak
felcsimpaszkodtak a hűtő falára
úgyhogy vettem egy ládát
legyen rend a feleslegesből
a ládában kis rekeszek
szavakat szelektálok
míg forog a kar
cirkulál bennem a mosatlan
mit felejteni tán jobb volna
molekulákra bontom a mondatokat
egyenként vizsgálom melyiket hova dobjam
egy rekesz a papírszavaknak való
vigyázok velük
gyúlékonyak
a másikba a szintetikust gyűjtöm
ide kerül minden polimer mosoly
félrekapott tekintet
újrahasznosítható mondat
tennivaló nincs vele
valamire még jó lesz
üvegrekeszben őrzöm a tiszta szavakat
csörömpölnek nincs belőlük sok
szabad-e újra összekoszolnom
vagy hagyjam meg hátha egyszer
üzenetet találok még bennük
a komposztálóban szavak erjednek
megfertőzik ami hozzájuk ér
üríteni kellene
válogatok gyűjtök megőrzök
bomlanak bennem az évek
az újrahasznosítást az érti igazán
aki írt már verset rég megkopott, elhasznált
szerelméhez

Istók Anna (1977-)