Lukáts János: Esti töredék

Színed a szürke s alkonyég lilája,
az alkonyé, mit lázas éj követ,
rejtőzködöl csönd néma bársonyába,
hozzád ritkán kipergő szó vezet.

Világítótornyod szelíd mosoly,
reszketve pásztáz rengő óceánt,
ujjad hegyén kis gyertyafényt hozol
s ujjamra könnyedén ragasztod át…

Lukáts János (1943-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Grecsó Krisztián: Legjobban nélküled

Nagy László: Csönd

Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve