Meliorisz Béla: zárókövek

mintha még látható volnál

mint egy régi szoborfülkében

csak éppen hátrafordultál?

*

én valahogy nem találtam

nincs is hozzád vezető ösvény?

keresselek mégis? másban?

*

mindig beakad valami

cipőfűző drótszál de várlak

ilyenek a föld nyarai

*

elmennék veled

a világ végére is – induljunk

amint csak lehet

*

legvonzóbbak a lehetetlenek

életünk elrontott összeadás?

akkor is nálad zörgethetek

*

én rendszerint rólad álmodom

míg te józanságból csillagos ötös

ez van – se szavam se otthonom

*

hajnali négy negyven

be kéne gépelni az álmot rólad

csak el ne felejtsem

*

van ilyen hogy öröm emléke?

legyünk őszinték magunkhoz

köztünk akkor mindennek vége?

*

mint mondják az idő mindent betemet

s holnapunk sivataga egyre közelibb

nélküled hová? s mi lesz majd teveled?

*

kitaláltad várok rád

de világgá megyek

még mielőtt megszoknád

*

túl józan ez a nyár vagy kíméletlen

inkább hogy nem látlak hogy nem jelentkezel

s már készülődik az ősz a hegyekben

*

nem tudok nem gondolni rád

ha álmodom is csak veled

s még azt mondják bonyolult a világ

*

utazzak és felejtselek el?

volna értelme? valahogy minden

állomáson úgyis ott leszel

*

van értelme a nyárnak

ha üres a világ?

hogy hiába várlak?

*

mint nyaranta a hegyvidékek

olyanok a vágyak –

s elképzelem az ölelésed

*

nemsokára havazni fog

s hogy mi van veled nem tudom

az idő rajtam is kifog

*

úgy gondoltam rád mint valami csodára

de már magam sem tudom mi a tét

játszik velünk az idő? – ez a szokása?

*

ülhetek žatec vagy telč főterén

sörözve mást nem tudok mint rád gondolni

s bezárul a kör – mi ütött belém?

*

igazán tehozzád való

valami mezei virág volna

kikerics? ősz lesz még ma – jó?

Meliorisz Béla (1950-)