Parancs János: Kapcsolatok

mályvakék fodrok, levelek,
sötétben izzó lángnyelvek,
suhogó, selymes szálak,
tekergő indák puha hullámzása,
szélben forgó és leomló tornyok,
húsos szirmú, foltos virágok,
fekete ezüst szakállú vén
motyog a mocskos márványteremben,
hahjevá, hahjevá, megtört a sudár,
s a szégyen a győztesé,
hajladoznak a fonalak,
lengenek az áldozati füst pálcái,
dögletes bűz kanyarog,
zizegő hullámokban
hömpölyögnek a páncélos rovarok,
víz alá buknak a madarak,
hátára fordul és lábait szétveti a ló,
a szökevényt fürgén karóba húzzák,
meg-megvonaglik, a szája óriási,
megrepednek a rézvirágok bóbitái,
sötétvörös, bársonyos habok,
sziklát morzsoló cápafogsorok,
a hold előtt elúszó ezüsttojások,
menekülnek a vadak, döng a föld,
sovány kutyák marakodnak a csontokon,
és szól a Jelenések harsonája

Parancs János (1937-1999)