Pejkó András: Alkony
Véres palástját rád terítve, ment el,
mikor haláltusát vívott a Nap az Esttel.
Gyengéden válladba harapott, az ég alja is elpirult.
Láncsugara elpattant, tó tükrén szétgurult.
Arany ékszerét finoman a nyakadra téve,
beleöleltük magunkat az alkony halkuló tűzébe.
mikor haláltusát vívott a Nap az Esttel.
Gyengéden válladba harapott, az ég alja is elpirult.
Láncsugara elpattant, tó tükrén szétgurult.
Arany ékszerét finoman a nyakadra téve,
beleöleltük magunkat az alkony halkuló tűzébe.
Pejkó András (1975-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése