Bognár Anna: Nolite timere!

A rettegés, mint parányi törpék, 

felemészt, hajlott hátú, görbék, 

ülnek a lépcsőn, vak manók, 

félelmeimből föl-föl vakkanók. 

Szajkózzák, ismétlik; külön szólamok, 

túlkiabálom: „Hallgass, én jó vagyok!” 

Folytatják egyre: „Pusztulj és égj el, 

tántorgó árnyaktól sűrű az éjjel, 

mi itt leszünk végig és nem hagyunk el, 

nincs, ami megvéd, nincs az a bunker! 

Ezer veszély, átok, babona, 

érezd hogy szorít a rácsos kaloda, 

lelkedet tépni zsongó lakoma, 

üres a lényed, kongó palota. 

Miénk vagy egészen, furcsa báb, 

agyadban táncol sok kurta láb. 

Mi üljük a tort ép elméd fölött, 

akaratod már szerte-szét törött. 

Az utolsó szó jogán kívánsz-e szólni?” 

„Sic transit gloria mundi.”

Bognár Anna (1987-)