Oláh András: egymásra várva
ahogy kiapadtak a felhők
s megszöktek a csillagot hazudó éjszakák
nekünk is szemünkbe száradtak az álmok
kinőttük s kidobtuk kopott farmerünket
megkérgesedett emlékeinket
s csak a néma vállrándítás maradt
a félszeg mosoly és a semmibe mutató
széttárt tenyerek magánya
s megszöktek a csillagot hazudó éjszakák
nekünk is szemünkbe száradtak az álmok
kinőttük s kidobtuk kopott farmerünket
megkérgesedett emlékeinket
s csak a néma vállrándítás maradt
a félszeg mosoly és a semmibe mutató
széttárt tenyerek magánya
Oláh András (1959-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése