Simek Valéria: Kereslek
Valahol a távoli csöndben
kereslek. A hunyorgó napsütésben,
az ágroppanásban, hóesésben,
követem lábnyomod a másnapra
elolvadt nappalokban.
Dédelgetett rózsáidban a
kertben, a fákban.
Mindenhol kereslek, amihez
kezed ért, megteremtve a
megteremthetőt. Az otthont,
életet, a felépített terveket.
Aztán egy gyors mozdulattal. –
ahogy az életedben is tetted. –
nem vacakolva a dolgokkal, –
elmentél. Hiányod őrjöng
körülöttem.
Nem vagyok többé egész nélküled.
Amikor magadhoz öleltél,
nálad felejtettem a lelkemet.
kereslek. A hunyorgó napsütésben,
az ágroppanásban, hóesésben,
követem lábnyomod a másnapra
elolvadt nappalokban.
Dédelgetett rózsáidban a
kertben, a fákban.
Mindenhol kereslek, amihez
kezed ért, megteremtve a
megteremthetőt. Az otthont,
életet, a felépített terveket.
Aztán egy gyors mozdulattal. –
ahogy az életedben is tetted. –
nem vacakolva a dolgokkal, –
elmentél. Hiányod őrjöng
körülöttem.
Nem vagyok többé egész nélküled.
Amikor magadhoz öleltél,
nálad felejtettem a lelkemet.
Simek Valéria (1953-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése