Tompa Gábor: Álmok tartománya

Széthullva mind: a csont, a szív, a máj,
és nincs erőd, hogy sírj, vagy kiabálj,
csak engedelmesen alámerülsz,
míg másik csillagzatba nem kerülsz,

és veled együtt elsüllyed a táj,
és minden hív, és minden visszavár,
s te úgy hiszed, hogy itthon vagy megint,
csak éppen az történt, hogy sejtjeid

kicserélődtek, s minden idegen
körülötted, s mint szörnyű vizeken,
úgy eveznél visszafelé, de már

csak ébrenléted hűvös partja vár,
és melyik évben? Mennyi életet
mosott már egybe emlékezeted!

Tompa Gábor (1957-)