Tompa Gábor: Szétgurult szavak

Merre, merre, merre keressük az
eltékozolt szavakat? Jambikusan lejtő
dombok mögött, dárdaként égbefúródó
fenyvesek mélyén? Őseink hallgatásában,
anyánk elfáradt nyelve alatt? A karcsú
í-k, pocakos ó-k, sunyító é-k mint
sziluettek foszlanak szét az alkonyi
ködben, őszi esőben, elherdált jövőben,
botló paripák rezgő szügyén. Hová tűntek
mutáló káromlásaink, a süvöltő nem-ek,
sípoló miért-ek, dübörgő tovább-jaink?
Szétszakadt mozivásznak mögül, macskakövek,
házszámok, utcanevek alól fölbuzognak
az emléktöredékek. A palackból
ránk kacsint a savanykás szellem. A címkék
lekopnak, a lábnyomok egymásba folynak,
házaink földig hajolnak. Szétgurult
szavak? Ez egy józan vers. Ez egy
felemás-leltár. Egy képtelen krónika közepe.

Tompa Gábor (1957-)