Babiczky Tibor: A tárgyak
Először a tárgyak tűnnek el,
majd az utcák, házfalak,
a tetők magukban állanak,
s mint ki üveglapra rálehel,
úgy homályosulnak el
kutyák, növények, madarak,
s akár a földben, rög a rögre,
egyek vagyunk már örökre.
Ami „van": most hátranéz,
mi „lesz": öröktől fogva kész,
a múltnak asszonyteste van,
sosincs reggel, este van,
ami „lesz" még: csak rögre rög,
az emlék, csak az marad örök,
eltűnnek kutyák, madarak,
áttetszők már a házfalak,
s mint ki üveglapra rálehel,
arcunk homályosulna el: csak
tárgyak, csak tárgyak tűnnek el.
majd az utcák, házfalak,
a tetők magukban állanak,
s mint ki üveglapra rálehel,
úgy homályosulnak el
kutyák, növények, madarak,
s akár a földben, rög a rögre,
egyek vagyunk már örökre.
Ami „van": most hátranéz,
mi „lesz": öröktől fogva kész,
a múltnak asszonyteste van,
sosincs reggel, este van,
ami „lesz" még: csak rögre rög,
az emlék, csak az marad örök,
eltűnnek kutyák, madarak,
áttetszők már a házfalak,
s mint ki üveglapra rálehel,
arcunk homályosulna el: csak
tárgyak, csak tárgyak tűnnek el.
Babiczky Tibor (1980-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése