Gősi Vali: Csak a csönd dédelget

Megint egy vége-nincs délután,–
keserves, tél végi túlélés talán;
csak a kályha-meleg ölel óvón,
akár egy ósdi kabát,
és pár régi tárgy beszél ma már
a padlásfeljáró pudvás,
rozsdás szögekkel átfúrt oldalán,
csak a csönd dédelget, mesél,
hogy a hűvös magány ne járja át
egészen a meddő délutánt,
és legalább a vén cserépkancsó
őrizze az emlékek asztalán
az éledő tavaszi álmok
meghitt teaillatát.

Gősi Vali (1954-)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél