Gősi Vali: Csak a csönd dédelget
Megint egy vége-nincs délután,–
keserves, tél végi túlélés talán;
csak a kályha-meleg ölel óvón,
akár egy ósdi kabát,
és pár régi tárgy beszél ma már
a padlásfeljáró pudvás,
rozsdás szögekkel átfúrt oldalán,
csak a csönd dédelget, mesél,
hogy a hűvös magány ne járja át
egészen a meddő délutánt,
és legalább a vén cserépkancsó
őrizze az emlékek asztalán
az éledő tavaszi álmok
meghitt teaillatát.
keserves, tél végi túlélés talán;
csak a kályha-meleg ölel óvón,
akár egy ósdi kabát,
és pár régi tárgy beszél ma már
a padlásfeljáró pudvás,
rozsdás szögekkel átfúrt oldalán,
csak a csönd dédelget, mesél,
hogy a hűvös magány ne járja át
egészen a meddő délutánt,
és legalább a vén cserépkancsó
őrizze az emlékek asztalán
az éledő tavaszi álmok
meghitt teaillatát.
Gősi Vali (1954-)
Megtisztelő ez a figyelem... Köszönöm szépen.
VálaszTörlés