Makay Ida: Lángnyelvek


Ott égett már a nyár. Egész közel.
Lángnyelvek a kertek felett.
Szerelempünkösd, lánglepke szállt.
Fönt a Nappal ölelkezett
a hajnal. - Értette szavát
egymásnak múló és örök.
S fölfénylett a legelső reggel:
Nem volt határ ég s föld között.


Makay Ida 1933-2011)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél