Bertók László: A hely színei, ahol él
A hely színei, ahol él,
a fehér kékben az ecset,
a sárga, ahogy megered,
a zöldben a tengeri szél.
A barna, ahogy beleér,
az ég, hogy sokkal közelebb,
az emelkedik, mintha egy,
a hirtelen valami dél.
Az idő, hogy mennyi szeszély,
a szivárványban a szegek,
a valóság fölött a hegy,
az elnyeli mindet a mély.
A véletlen, hogy nem cserél,
a fény, hogy akkor melyiket.
a fehér kékben az ecset,
a sárga, ahogy megered,
a zöldben a tengeri szél.
A barna, ahogy beleér,
az ég, hogy sokkal közelebb,
az emelkedik, mintha egy,
a hirtelen valami dél.
Az idő, hogy mennyi szeszély,
a szivárványban a szegek,
a valóság fölött a hegy,
az elnyeli mindet a mély.
A véletlen, hogy nem cserél,
a fény, hogy akkor melyiket.
Bertók László (1935-2020)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése