Babiczky Tibor: Az óriások földjén

Szerettem volna, hogy megvigasztalódj.
Szerettem volna átvenni vállaidról
a terhet, és vinni halálig,
hogy büszke légy.

Szerettem volna válni valakivé.
És ver a szívem. Élek. „Kétes alak”,
mondanád. Megtanultam, nem volt
könnyű, szeretni.

És a halál – halálod – így is folyton
elém kerül, ha fekszem, álmaimban.
Kísérlek végső utadra, és
nekem csak egy út,

csak egy úgynevezett egészségügyi
séta az egész. Kavics roppan léptem
alatt, megroppan minden, ha élsz.
Ez egy kettétört

erdő, ez pedig egy kettéhasadt ház.
Beomlott minden szoba, és megmaradt,
romként bár, de áll, a szerkezet.
„Indulok haza.”


Babiczky Tibor (1980-)