Pethes Mária: Micsoda ősz
vágyak káosza
semmi köze a szerelemhez
néhány félreérthető szót
zár a hangok rácsai közé
fülében a kapu némasága
húsát éber éj marcangolja
szájában őrület íze
ereiben a kor csordogál
keserűsége átszivárog
glóriás holnapjába
jaj szívében kő
gyomrában föld súlya
öklendezik kihányja
agya dermedt viasz
útját a nap aláaknázza
jaj miféle fénybe fúlt
léptek micsoda ősz
csupa sebhely a levegő
jaj miféle hiány
alszik gerincvelőjében
csak ne fújna annyira a szél
el ne fújja a lángot
semmi köze a szerelemhez
néhány félreérthető szót
zár a hangok rácsai közé
fülében a kapu némasága
húsát éber éj marcangolja
szájában őrület íze
ereiben a kor csordogál
keserűsége átszivárog
glóriás holnapjába
jaj szívében kő
gyomrában föld súlya
öklendezik kihányja
agya dermedt viasz
útját a nap aláaknázza
jaj miféle fénybe fúlt
léptek micsoda ősz
csupa sebhely a levegő
jaj miféle hiány
alszik gerincvelőjében
csak ne fújna annyira a szél
el ne fújja a lángot
/Részlet, Pethes Mária: Részvét nők szerelmi szenvedéséért című versciklusából./
Pethes Mária (1955-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése