Bencze Mihály: Ablakomon forró párád
Tenyeremben világod bizsereg,
Szemem mögé örömként kerülve.
Gyémántkönnyként tenyeredbe pereg,
És porlik kőszíveden zenélve.
Fürdesz a tóban, elégsz a szóban,
Sóhajod sziklák moraján moha.
Lámpámban a sárgult idő robban,
Hattyú és holló szárnyán szállsz tova.
Még őrzi lelkem hűvös ablaka,
A forró párád selymes bársonyát.
Hány fényévre van az az éjszaka,
Mikor itt hagytad szerelmünk rajzát.
Szemem mögé örömként kerülve.
Gyémántkönnyként tenyeredbe pereg,
És porlik kőszíveden zenélve.
Fürdesz a tóban, elégsz a szóban,
Sóhajod sziklák moraján moha.
Lámpámban a sárgult idő robban,
Hattyú és holló szárnyán szállsz tova.
Még őrzi lelkem hűvös ablaka,
A forró párád selymes bársonyát.
Hány fényévre van az az éjszaka,
Mikor itt hagytad szerelmünk rajzát.
Bencze Mihály (1954-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése