Erdős Virág: Snitt

Ez itt a ház, ez itt a csonka deszka kerti pad. Félkész
garázs, a kert zugában sóder és salak. A törmelékfehér
füvön magában bíbelő gyerek. Kotor, szemez, szemen-
ként töpreng, összemér, papás szigorral válogat. Ölé-
ben szikkadt buktavég, már dobná, fordul, szembe-
néz, a lencse lát, nevetne, nem nevet, harap. Hasán a
szétkent lekvár mintha málna vér. Elunja most, feláll,
éléből veszít a váll, ahogy szalad, de itt a házi szcéna
gyönge véget ér, kaviccsal megrakott zsebek, szalag si-
kít, akárha még maradna, húzza, lepereg. Hiába nő ma
már, hiába csepered, komisz reteszre jár, örökre tárva
már a nagykapu, szélről robur jelez, kivár, intésre in-
duló totál, befordul, közeleg.


Erdős Virág (1968-)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ornella Fiorini: Lányomnak

Závada Péter: Bontás

Wass Albert: Tél