Fekete Vince: Milyen fehér

Milyen fehér és reménytelen havazás.
Beteríti ezen a kietlen januárvégen,
beteríti mind az utakat, a házak tetejét,
beborítja a szavakat, a mondatokat,
betömi a szájba az utolsó hangokat
is. Milyen reménytelen, milyen kietlen,
mennyi előre nem látható véletlen
a vastag takaró alatt. És ezek az utcák
a végeérhetetlen hóesésben, hókupacok
alatt a szuszogó, pulzáló életekkel.
Akiknek szólniuk igazából már nincs
kihez, nincs miért. Nincs már úticél,
és cél sincs. Semmilyen. Sem
bizalom, sem remény itt, ebben a
reménytelen, fullasztó és kietlen
hóesésben.

Fekete Vince (1965-)