Follinus Anna: Zarándokút
Zárt fényekből kibomlik a szó,
árnyékot vet saját magára,
míg repedező falak mentén
háló feszíti bele a tájba.
A zarándokút alattunk épül,
s legalábbis hozzánk elvezet,
ha felgyülemlett fájdalmaimat
sikolyokká formálja a kezed.
Visszhangjaink végül mind elkopnak,
elmorzsolódnak a kőzeten.
A csönd az a belső zuhanás,
amelyben istent megszegem.
árnyékot vet saját magára,
míg repedező falak mentén
háló feszíti bele a tájba.
A zarándokút alattunk épül,
s legalábbis hozzánk elvezet,
ha felgyülemlett fájdalmaimat
sikolyokká formálja a kezed.
Visszhangjaink végül mind elkopnak,
elmorzsolódnak a kőzeten.
A csönd az a belső zuhanás,
amelyben istent megszegem.
Follinus Anna (1984-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése