Jász Attila: [valakijárkál]
festetlen arccal állunk a semmi fái előtt, őszi éjszakában a kertmozi
szakadt vásznán a ködpára játssza a főszerepet, a háttérben időnként a
kavicsos útra hullik egy-egy levél, kiszámíthatatlan időközökben, mégis
biztosítva a folytonosságot, valaki járkál a sötét nyírfák között,
vérkeringése lassú zene a szívből, hajnalra elhalkul, ahogy álomképek
csorognak végig az ablak üvegén nyomtalanul, ami itt marad,
megfogható és átlátszó, a festék alatt fáradt szoborarcok
szakadt vásznán a ködpára játssza a főszerepet, a háttérben időnként a
kavicsos útra hullik egy-egy levél, kiszámíthatatlan időközökben, mégis
biztosítva a folytonosságot, valaki járkál a sötét nyírfák között,
vérkeringése lassú zene a szívből, hajnalra elhalkul, ahogy álomképek
csorognak végig az ablak üvegén nyomtalanul, ami itt marad,
megfogható és átlátszó, a festék alatt fáradt szoborarcok
Jász Attila (1966-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése