Kerék Imre: Hasonlatok egy szerelemre

Mint patkó nyomta fűszál sóhaja,
mint lelakatolt kismadártorok,
mint villám kettéhasította fa,
mint tűz, amely önnön hamvába fúl,
mint ellenség tarolta, néma föld,
mint kipusztított virágénekek,
mint halott mellén a medália,
mint eszme, tál lencséért elcserélt,
mint forradalmár a bitó alatt,
mint nép, ha nyelvét elfeledte már,
mint Krisztus, állva Pilátus előtt,
mint a soha-nem-lesz föltámadás –

reménytelen, olyan reménytelen.

Kerék Imre (1942-)