Lajtos Nóra: Élet, halál, szerelem

Elzongorázom neked a félelmeinket,
mollban játszom, hogy érezd, milyen az,
amikor a szünetjelek eltűnnek, és utat
tör magának a kétségbeesés…
Schopenhauer írja, hogy minden
hangnemváltás egyenlő a halállal-
most tél van, nincs hó, sem csönd,
csak elterelt hangok egy etűdben.

Lefestem neked a szerelmünket,
pirosba mártom az ujjaimat, azzal
hagyok nyomot az arcodon, hogy
érezd, milyen az, amikor a vászon
elveszíti szüzességét…
Kierkegaard írja, hogy az életet csak
hátra tekintve lehet megérteni, de élni
előre nézve kell… most tavasz van,
nincs feltámadás, sem újjászületés,
csak eltévedt színek egy montázsban.

Megformázom agyagtestedet, ujjaimmal
tapogatom le szemhéjad parányi barázdáit,
nyakad és vállaid ívénél megállok, hogy érezd,
milyen az, mikor a bőr a bőrrel összeér…
Sartre írja, hogy nem elég meghalni,
jókor kell meghalni… most nyár van,
nincs szivárvány, sem lét, se semmi,
csak kiszáradt agyagtest a térben.

Végül lefilmezem neked eddigi közös életünket,
amelyen Van Gogh parasztcipői taposnak
keresztül, hogy érezd, milyen az, amikor a szerelem
fáj, amikor kegyetlen, amikor kegyelem…
Heidegger írja, hogy a művészet nem más, mint
teremtés és formálás… most ősz van, nincs
avarnesz, sem levélröppenés, sem szilvaíz,
csak filmtekercsre felvett szerelmi história.

Lajtos Nóra (1977-)