László Noémi: Ha itt vagy
Sárga levélen tobzódik a nap.
Ha itt vagy, mintha én volnék az ég,
támasztanának élő venyigék,
és szaggatnának szálló madarak.
Ha itt vagy, mintha fordulna a föld,
és figyelném, ahogy az árnyék moccan.
Mintha semmit sem tarthatnék titokban:
engedném, hogy az ágakat letörd;
nevetnék, hiszen lennék, aki szárnyal,
köröz, zuhan a sok vándormadárral,
és elmarad féltés, hideg, harag –
nevetnék, ágról szakadt őszi ég.
Madár, levél, letördelt venyigék –
szél fúj. Melyik ér földet hamarabb?
Ha itt vagy, mintha én volnék az ég,
támasztanának élő venyigék,
és szaggatnának szálló madarak.
Ha itt vagy, mintha fordulna a föld,
és figyelném, ahogy az árnyék moccan.
Mintha semmit sem tarthatnék titokban:
engedném, hogy az ágakat letörd;
nevetnék, hiszen lennék, aki szárnyal,
köröz, zuhan a sok vándormadárral,
és elmarad féltés, hideg, harag –
nevetnék, ágról szakadt őszi ég.
Madár, levél, letördelt venyigék –
szél fúj. Melyik ér földet hamarabb?
László Noémi (1973-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése