László Noémi: Villog az ég
Villog az ég, mint tigris bőre, nyersen.
Dúsgazdag őszben éretlen vagyok.
Jöhetnek zúzmarák, derek, fagyok:
nem tudna mit rabolni tőlem egy sem.
Mert elengedtem, ami lehetett,
könnyedén, ahogyan kéz ér a kézhez,
és nem zavart, hogy az idő nem édes
fuvallat, inkább nehéz lehelet,
száraz és szaggatott, szúró erő,
kócol és tör, a bozót borzasabb,
és minden eget tükröző felszínt benő
a gyom, a fű; a moha lábra kap,
tél, tavasz, nyár, ősz: viharterelő –
sárga levélen tobzódik a nap.
Dúsgazdag őszben éretlen vagyok.
Jöhetnek zúzmarák, derek, fagyok:
nem tudna mit rabolni tőlem egy sem.
Mert elengedtem, ami lehetett,
könnyedén, ahogyan kéz ér a kézhez,
és nem zavart, hogy az idő nem édes
fuvallat, inkább nehéz lehelet,
száraz és szaggatott, szúró erő,
kócol és tör, a bozót borzasabb,
és minden eget tükröző felszínt benő
a gyom, a fű; a moha lábra kap,
tél, tavasz, nyár, ősz: viharterelő –
sárga levélen tobzódik a nap.
László Noémi (1973-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése