Murányi Zita: mintha Isten
csak akinek nincsen már
végképp semmi mása
örül ha egy hajnali órán a hold palástja
sárga burkát úgy húzza az éjszakára
mintha most bújtatná abba a
porladó csigaházba ahonnét csillagtalan arcára
aranyat koszolva újra előbújik a reggel
és együtt labdázik a fellegekkel
ilyenkor sárga a cinege szárnya
az eget hasítja ketté az a különös lárma
mintha száz csőr tompa harsonája
hangolna arra a korai föltámadásra
amikor júdás ingét leveti az ég
a hajnal vörösén átdereng az ébredés
hirtelen csönd lesz mintha egymást
oltanák ki fűszálcsörrenések
és a nap csókja váltaná meg azt az
áthatolhatatlan szürkeséget
újra az ég felé néznek a fák a mennybe karmol az ág
mintha isten érintené meg a lombkoronát.
végképp semmi mása
örül ha egy hajnali órán a hold palástja
sárga burkát úgy húzza az éjszakára
mintha most bújtatná abba a
porladó csigaházba ahonnét csillagtalan arcára
aranyat koszolva újra előbújik a reggel
és együtt labdázik a fellegekkel
ilyenkor sárga a cinege szárnya
az eget hasítja ketté az a különös lárma
mintha száz csőr tompa harsonája
hangolna arra a korai föltámadásra
amikor júdás ingét leveti az ég
a hajnal vörösén átdereng az ébredés
hirtelen csönd lesz mintha egymást
oltanák ki fűszálcsörrenések
és a nap csókja váltaná meg azt az
áthatolhatatlan szürkeséget
újra az ég felé néznek a fák a mennybe karmol az ág
mintha isten érintené meg a lombkoronát.
Murányi Zita (1982-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése