Nagy Gábor: Elmosódott fénykép
Terasz, egy palack muskotály,
töményen zengő hárs meg szürke
paszpartuként a láthatár:
látlak is meg nem is.
Mert olyan csalóka a hold
fény-optikája: sokszorozva
szór szét, majd a semmibe old,
és én tanácstalan
kereslek város peremén,
a mesebeli héthatáron
innen s a szív ütőerén,
túl csalódásokon.
Ha köszöntenélek: szevasz!,
hajad hárslombbá lesz, bort gyöngyöz
az ég s forgószínpadként vész
az éjbe a terasz.
töményen zengő hárs meg szürke
paszpartuként a láthatár:
látlak is meg nem is.
Mert olyan csalóka a hold
fény-optikája: sokszorozva
szór szét, majd a semmibe old,
és én tanácstalan
kereslek város peremén,
a mesebeli héthatáron
innen s a szív ütőerén,
túl csalódásokon.
Ha köszöntenélek: szevasz!,
hajad hárslombbá lesz, bort gyöngyöz
az ég s forgószínpadként vész
az éjbe a terasz.
Nagy Gábor (1972-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése