Sztercey Szabolcs Benedek: vícium

Nem talált magának senkit, vagy
őt nem találta meg magának senki,
ezért úgy döntött, hogy önmagával
fog összeházasodni, eljegyzés gyanánt
megvásárolta a neki legjobban
tetsző gyűrűt, bemutatta magát
a szüleinek, és szervezkedni kezdett.
Senkinek nem tartozott magyarázattal,
így könnyen ment az időpont, a helyszín,
a ruhák, a menü kiválasztása.
Egyedül vonult az oltárhoz, türelmesen
végighallgatta a pap mondanivalóját
a házasság intézményéről és a megfelelő
társ fontosságáról, miközben a szülők
szeme megtelt könnyel,
a csók helyett elégedetten elmosolyodott
és biccentett, egyedül ült az asztalnál,
behunyt szemmel lejtette az első táncot,
és hagyta magában szétterülni
az örömteli pillanatot.
Egyedül töltötte a nászéjszakát
és a nászutat, vetkőzés közben egy pillanatra
megállt, és elöntötte a bizonyosság, hogy jó
döntést hozott, majd leszámítva
a kisebb-nagyobb gondokat,
boldogan és békében élt.
Csak hosszú évek után kezdett
elromlani valami, feszültség,
unalom és gyűlölet keveredett össze benne,
egyre nehezebben küzdött a feltörő, szinte
irányíthatatlan vággyal, hogy milyen
lenne megcsalni, félrelépni,
csak egyetlenegyszer, csak egy
kicsit valaki mással is lenni végre,
csak egy pillanatig ne gondolni a másikra
soha többé.

Sztercey Szabolcs Benedek (1991-)