B. Mihály Csilla: Visszavárom
Bogárszemekkel néző éjsötétben
henyél a táj fedetlen és kövéren.
Emlék motoz, s az ablakok mögül
kicsordogál, az útra rákövül.
Ki arra jár, ha jár, sietve, tétlen,
lenéz egy percre, és nem látja mégsem.
Előbb-utóbb a szél is majd kifárad,
a kérges égből hulló szent imákat
– miket helyettem bőszen rázogat
zörögve, lengve, mint a láncokat
– csuklómra kulcsolom, a nyitja számon.
Elment, elment, s én folyton visszavárom.
henyél a táj fedetlen és kövéren.
Emlék motoz, s az ablakok mögül
kicsordogál, az útra rákövül.
Ki arra jár, ha jár, sietve, tétlen,
lenéz egy percre, és nem látja mégsem.
Előbb-utóbb a szél is majd kifárad,
a kérges égből hulló szent imákat
– miket helyettem bőszen rázogat
zörögve, lengve, mint a láncokat
– csuklómra kulcsolom, a nyitja számon.
Elment, elment, s én folyton visszavárom.
B. Mihály Csilla (1977-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése