Czigány György: Akit átölelt

(Adyra gondolva)

Szent Mihály útján ballag s dalol,

mint a tenger, délen, valahol,

elácsorog a Gare de l’Est-en,

vonatra vár, vagy rád az Isten.

A Szajna-parti estét hordja

árnyakkal, fénnyel homlokodra,

szemek, csillagok túl a léten,

hotelszobád az ég ölében.

Ölébe lépcső fog, hűs márvány,

bíbor dalokkal kelsz föl, árván:

esik, a pesti utcák áznak,

rád ismernek a régi házak,

jársz dideregve, holott nyár van,

megbújsz feledett pillantásban.

Szívedben rég megállt az élet,

mondod az új magyar igéket.

Haláltusában hadd segítsen,

hogy egyszer átölelt az Isten.

Czigány György (1931-)