Eszteró István: Lélekserleg

Derengő lélekserleg
öblébe évek telnek,
buborékkoszorúban
öröm van szomorúban,

a végtelen csak véges
csillagszemektől fényes:
sugárnyalábon áll, ó,
anyám, a fényszitáló,

hol égi kalászt érlel
parázsló nagy hitével,
szép tiszta lisztje elég lesz
egy egész életkenyérhez,

amíg gyökér ölelhet
világhoz házat, kertet,
s a lomb alatt az asztal
mézillatot marasztal,

hol kerítésbe szeget
csak szívdobogás szegez
szavakat hazányi
verssel körbeállni,

lármafa tüzével
perelni vak éjjel,
amerre hitvány még nem
volt rest a betörésben,

hol gyülemlik a lázat
felszöktető gyalázat
forrongva mint a láva
a lélek poharába,

hogy meg-megbillen öble
a salakját kilökve:
buzgó borán a gyöngyöt
utánozó göröngyöt.

Eszteró István (1941-)