Király Farkas: A végtelen meghosszabbítása 36.
reflexió: majdnemkék (2005)
e nyári fényben most látom először
a tájat, mely tavasszal elvarázsolt
most kezd forró máglyatűzzé válni
az, ami tél végén csupán parázslott
búzamezőn tallózhatnak immár
ujjaim a szétszóródó fényben
s termésaranyat találok, ha a
kalászokat széthajtom a szélben
langyos dombokon elkalandozom
lelek duzzadó meggyet, cseresznyét
s ha napsütötte lankán cserkészek
forró-hűs forrás kínálja nedvét
ha megpihentem, tovább állhatok
amott barlangok ásítanak párban
hasonlókat ismerhettem egykor
de ily csodásakban sohasem jártam
e nyári fényben most látom először
szemedben tükröződő arcomat
ne legyen ez vers, sem korai, sem késő
legyen csak lelkedbe vésődő karcolat
e nyári fényben most látom először
a tájat, mely tavasszal elvarázsolt
most kezd forró máglyatűzzé válni
az, ami tél végén csupán parázslott
búzamezőn tallózhatnak immár
ujjaim a szétszóródó fényben
s termésaranyat találok, ha a
kalászokat széthajtom a szélben
langyos dombokon elkalandozom
lelek duzzadó meggyet, cseresznyét
s ha napsütötte lankán cserkészek
forró-hűs forrás kínálja nedvét
ha megpihentem, tovább állhatok
amott barlangok ásítanak párban
hasonlókat ismerhettem egykor
de ily csodásakban sohasem jártam
e nyári fényben most látom először
szemedben tükröződő arcomat
ne legyen ez vers, sem korai, sem késő
legyen csak lelkedbe vésődő karcolat
Király Farkas (1971-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése