Király Farkas: A végtelen meghosszabbítása 38.
reflexió: dimenziók (2002)
valahol vársz rám, túl a csenden
a parton, ahol kéklik a tó
ahol minden egyszerre csendes
felkavaró és megnyugtató
jártam már ott, kettesben veled
figyeltük, a vitorlás hogy halad
egymásra néztünk kéz a kézben
leheletem arcodon maradt
rómeód lennék, csak ne lássa senki
harapj belém! nem kell a balkon
eloltják a lámpát a versben
amikor éjt húz az égre az alkony
hallak idebent, s te engem magadban
ölünkben dagadnak erdők és tavak
a távolságot test nem járhatja át –
szeretkeznek csendben a szavak
valahol vársz rám, túl a csenden
a parton, ahol kéklik a tó
ahol minden egyszerre csendes
felkavaró és megnyugtató
jártam már ott, kettesben veled
figyeltük, a vitorlás hogy halad
egymásra néztünk kéz a kézben
leheletem arcodon maradt
rómeód lennék, csak ne lássa senki
harapj belém! nem kell a balkon
eloltják a lámpát a versben
amikor éjt húz az égre az alkony
hallak idebent, s te engem magadban
ölünkben dagadnak erdők és tavak
a távolságot test nem járhatja át –
szeretkeznek csendben a szavak
Király Farkas (1971-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése