Kovács Kristóf: Maradék
Kihűlt a kávé, a tea is. A törölköződ már megszáradt.
Nincs hang. Csak a maradékok zúgnak a hűtőben,
a fürdőben azóta ég a villany. Telepakolták lépcsőkkel a liftet.
A kulcsokat még mindig összekeverem.
Minden utáni. Kidőlt a korlát, amin ültünk, a sínek mellé.
Elszabadult. Elég volt, lefekszem kicsit, ilyesmi.
Amúgy már akkor tudtuk, hogy holnap nem leszünk.
De most azért még el kéne mosogatnom, rendet tenni,
mert én szétdobáltam mindent, amit te helyre raktál.
A telefonom végleg lemerült, számolom, hány emelet magány lehet alattam.
A repülőket hallgatom, egész közel szállnak, honnan jönnek;
tippelek, mint mikor a számlap nélküli órára nézek a falon.
Valahogy tényleg eldőlt bennem egy korlát. Földön fekszem.
De most… igazából nem alszom, csak este van.
Ez nem ébredés, csak kávét melegítek egy eleve tönkrement reggelen,
és olykor egy pohár vízzel lelocsolom az itt maradt törölköződet.
Nincs hang. Csak a maradékok zúgnak a hűtőben,
a fürdőben azóta ég a villany. Telepakolták lépcsőkkel a liftet.
A kulcsokat még mindig összekeverem.
Minden utáni. Kidőlt a korlát, amin ültünk, a sínek mellé.
Elszabadult. Elég volt, lefekszem kicsit, ilyesmi.
Amúgy már akkor tudtuk, hogy holnap nem leszünk.
De most azért még el kéne mosogatnom, rendet tenni,
mert én szétdobáltam mindent, amit te helyre raktál.
A telefonom végleg lemerült, számolom, hány emelet magány lehet alattam.
A repülőket hallgatom, egész közel szállnak, honnan jönnek;
tippelek, mint mikor a számlap nélküli órára nézek a falon.
Valahogy tényleg eldőlt bennem egy korlát. Földön fekszem.
De most… igazából nem alszom, csak este van.
Ez nem ébredés, csak kávét melegítek egy eleve tönkrement reggelen,
és olykor egy pohár vízzel lelocsolom az itt maradt törölköződet.
Kovács Kristóf (1993-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése